Szabadság

Szabadság – fontos tudnivalók

1. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább tizennégy összefüggő napot elérjen. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
2. Évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.
3. Amennyiben a munkavállaló az adott szervezetnél évközben kezdte meg vagy szünteti meg munkaviszonyát, úgy ennek arányában jogosult szabadságra. Tehát ha például 25 nap szabadságra jogosult az évben, azonban itt csak 210 naptári napot dolgozik ebben az évben, akkor ezzel arányosan (25x210/360) 15 nap szabadság jár az adott munkaadónál. A szabadság számolásánál a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
4. A gyermekek után, azok számától függően 2, 4, illetve 7 nap pótszabadság jár az egyik szülő részére. A munkáltató felé nyilatkozat formájában jelezni kell, hogy a szabadságot melyik szülő veszi igénybe. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő.
5. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
6. Amennyiben a munkavállaló fiatalkorú, úgy 5 nap pótszabadság illeti meg, legutoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.
7. Amennyiben a munkavállaló súlyos látáskárosodással rendelkezik vagy vak, úgy 5 nap pótszabadság illeti meg.
8. Amennyiben a munkavállaló föld alatt állandó jelleggel dolgozik, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltölt, úgy 5 nap pótszabadság illeti meg.
9. Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

Szabadság-fajták, szabadság lehetőségek

Fél-, egyéves megújulási szabadság

Nyugaton egyre népszerűbbé váltak a fél-, egyéves megújulási szabadságok, vagy közismert nevén a sabbatical.

A cégkultúra függvényében több esetben a szervezetek külön szabályzattal határozzák meg a sabbatical kivételének feltételeit, azonban a megújulási szabadságra nincsenek külön szabályok sem a munkáltató, sem munkavállaló felé. Kölcsönös megegyezéssel bármikor kezdeményezhető és megkezdhető ez a fajta szabadság.

Munkakörtől függően az esetek jelentős többségében 5-7 ledolgozott év után lehet fizetett vagy fizetés nélküli féléves szabadságra menni, azonban 2-3 intenzív év után 2-3 hónap szabadság kivétele is rendkívül meg tud térülni. Egyes cégek ezt a fajta szabadságot bizonyos önfejlesztéshez kötik, mások semmilyen elvárást nem támasztanak az időtöltés tartalmával kapcsolatban.

A megújulási szabadság népszerűségének oka, hogy a sabbatical nemcsak nagyon élvezetes, de a rutin megtörése miatt a munka ismét vonzóvá válik és közép-hosszútávon financiálisan is megtérül ez a döntés. A megújulási szabadság további markáns előnye, hogy teljesen meg lehet újulni anélkül, hogy bármelyik félnek is fel kellene számolnia egy gyümölcsöző együttműködést.

A témában ajánljuk Stefan Sagmeister – A szabadság ereje című előadását, amelyben megosztja érdekes és értékes tapasztalatait a megújulási szabadságról.

Aktív vagy passzív időtöltés a szabadság alatt

Az aktív szabadság előnye – és jelentősége – többoldalú. Egyrészt egy intenzív, felfokozott állapotú szakasz után komoly egészségügyi kockázatot jelenthet az azonnali váltás egy passzív létbe. Ilyenkor célszerű a szabadságra átvezető, ráhangoló tevékenységként valamilyen aktív tevékenységet is végezni. Másrészt egy mozgással, sporttal kiegészített szabadság nemcsak az emberi szervezetnek tesz jót, de a későbbi szellemi teljesítményhez is jelentősen hozzájárulhat.

A passzív szabadság előnye, hogy az ember kicsit hátravonulhat a gondolataival, és zavartalanul teret adhat az alkotó „feltalálói” oldalának.